A gladiátorok többszáz éven keresztül szórakoztatták a rómaiakat, míg Honorius 404-ben be nem szüntette ezeket a bemutatókat.
Szűk egy évszázaddal korábban Nagy Konstantin is megpróbálkozott vele, de a Colosseum leggyakoribb látványosságai egészen 404-ig kitartottak.
Ahhoz, hogy abbagyják, kellett egy baleset, amely során egy görög (Telemachos vagy Almacchio nevű) szerzetes lement az arénába, hogy tiltakozzon a gladiátor-küzdelmek ellen, s halálos balesetet szenvedett.
Egy korabeli krónikás, Theodoret elbeszélése alapján Telemachus keletről érkezett Rómába, abból a célból, hogy véget vessen a kegyetlen gladiátorküzdelmeknek. Egy nap a küzdelmek közepette lement az arénába a harcosok közé, s megpróbálta őket megállítani, de a felháborodott nézők megkövezték.
Amikor Honorius értesült az esetről, Telemachust a dicsőséges mártirok közé sorolta, s szinte azonnal betiltotta a bemutatókat.
A Geronimi Martyology szerint január 1-én Almacius mártírról emlékeznek, akit (nála) a gladiátorok öltek meg, miután azt mondta: „Ma van az Úr nyolcadik napja: hagyjátok abba a bálványok babonáját és a tisztátalan áldozatokat”
A szövegben hivatkozik Alipius prefektusra, aki 391-ben volt prefektus, de könnyen lehet, hogy 403-ban is ő volt. Telemachus mellett Prudentius is könyörgött 403-ban a gladiátorjátékok betiltásáért, de hiába a tiltás, a játékok csak 410 után szüntek meg teljesen.
A ‘gladiátorok’ kifejezés a gladiusból származik, amely a régi római légiós kardja volt, s maga a gladiátorpárbaj eredete is az etruszkokra vezethető vissza, tőlük vették át a rómaiak. Az első bemutatókra ie. 264 körül kerülhetett sor, de csak ie. 105 körül lettek nyilvánosak a bemutatók.
A harcosok lehettek profik, tapasztalatlanok, elítéltek, bűnözők, rabszolgák, gályarabok, hadifoglyok, keresztények, de akár szabad római polgárok is – faji és nemi különbségek nélkül.
A gladiátorok jórészt fiatalok (20 és 35 év közöttiek) voltak és a korban viszonylag magasok (ez kb. 168 cm-től kezdődött)
