Az atombomba kifejlesztése előtt az Egyesült Államok vizsgált egy szokatlan haditechnikai elképzelést, amely denevérek felhasználásával okozott volna tüzeket japán városokban. Az ötlet kidolgozója Lytle S. Adams, pennsylvaniai fogorvos volt, akit a Pearl Harbor elleni japán támadás után foglalkoztatott egy alternatív megtorlási módszer gondolata.
Adams korábban járt az új-mexikói Carlsbad Caverns barlangjaiban, ahol nagy számú denevért figyelt meg. E tapasztalat alapján azt javasolta, hogy kis, időzített gyújtószerkezeteket rögzítsenek denevérekre, amelyek egy bombázást követően természetes módon épületek padlásain és fa szerkezetekben telepednének meg. A gyújtóeszközök késleltetett működése így sok kisebb tüzet idézett volna elő, különösen a korabeli japán városokra jellemző faépítésű házakban.
Adams 1942. január 12-én juttatta el tervét a Fehér Házhoz, ahonnan az az National Defense Research Committee elé került. A bizottság érdemesnek találta a koncepciót további vizsgálatra, ezért tudományos szakértőket vontak be, köztük Donald Griffin biológust, aki a denevérek viselkedésének és echolokációjának kutatója volt.
A program a Project X-Ray fedőnevet kapta. A kísérletek során több ezer denevért fogtak be az Egyesült Államok délnyugati részén, majd mesterséges hibernációba helyezték őket a szállítás idejére. A tervek szerint egy speciális konténerből engedték volna szabadon az állatokat nagy magasságból.
A tesztek vegyes eredményeket hoztak: bár a módszer elméletben működőképesnek bizonyult, több kísérlet során irányítatlan tüzek keletkeztek, köztük amerikai tesztlétesítményekben is. A program körülbelül kétmillió dollárba került, és végül 1944-ben leállították, elsősorban azért, mert nem lett volna harckész időben a háború lezárásához.
A projekt megszüntetésének idejére az Egyesült Államok már jelentős erőforrásokat fordított az atombomba fejlesztésére, amely végül gyorsabb és döntőbb katonai megoldásnak bizonyult. A denevérekre épülő fegyver így soha nem került bevetésre.
|
|
|
