Az erfurti tragikomédia – a nemesség a pöcegödörben

1184-ben, Barbarossa császár idejében I. Konrád mainzi érsek és III. Ludwig (Lajos) türingiai tartománygróf vitatkozott egy földterületen Erfurt városa körül, amely gazdaságilag és stratégiailag egyaránt fontos volt. Barbarossa Frigyes nem engedhette meg magának, hogy megsértse vagy elveszítse a két fontos támogatóját.

Mainzi Konrád a főkancellárja, Ludwig pedig az unokaöccse és abszolút hűséges harcostársa volt a császárnak. A császár ezért megbízta fiát, VI. Henriket, hogy utazzon Erfurtba, és diplomáciai készségeivel oldja meg a vitát. A 19 éves Henriket fiatalon nevezték ki társkirálynak, és már nem volt politikailag tapasztalatlan.

Persze a sokszáz évvel ezelőtti történet többféle leírásban is fennmaradt. Egy rövidebb alapján a következő történt …

VI. Henrik német király így birodalmi gyűlésre hívta össze a nemeseket Erfurtba, 1184. július 26-ára. A diéta célja az volt, hogy megoldják a III. Lajos türingiai tartománygróf és Wittelsbachi Konrád mainzi érsek vitáját.Egyes források szerint a gyűlést a Szent Péter-templom emeletén, mások szerint egy másik épületben tartották. A találkozóra azonban olyan sokan érkeztek, hogy a helyiség padlója beszakadt a nemesek súlya alatt, akik belezuhantak egy emésztőgödörbe. A balesetben legalább hatvan ember vesztette életét, de más becslések szerint a halottak száma megközelítette a százat. (a lenti képen néhány elhunyt nemes képe látható)

A király és az érsek éppen nem tartózkodott a helyiségben, amikor a padló leszakadt, mert visszavonultak egy másik szobába, hogy megvitassák az ügy állását. Ők is azonban, csak az ablakrácsba kapaszkodva élték túl az eseményt.

„Amikor a tanácsban ült, sokak által körülvéve egy felső szobában, és megpróbált békét teremteni [a nemesek] között, az épület hirtelen összeomlott, és sokan beleestek az alatta lévő szemétládába” – írta az írnok. „A nemesek egy részét nehezen sikerült megmenteni, míg mások megfulladtak a mocsárban.”

Egy másik leírás alapján…

1184. július 26-án jelentős számú gróf, herceg, püspök és érsek, valamint a város polgárai, és Henrik király gyűltek össze az erfurti érseki kastélyban – mások szerint a Marienstift székesegyházi prépostban. Összejöttek, hogy rendezzék a vitát, amely Mainz érseke és Ludewig türingiai tartománygróf között támadt. Az előkelő urak az épület második emeletén találkoztak, és úgy tűnik, hogy a padlógerendák öregek és korhadtak voltak, s nem voltak hozzászokva a sok nemes férfi súlyához. Így hirtelen megadta magát a padló, a találkozón részt vevők lábai alatt.

Egy emelettel lejjebb zuhantak, de a gerendák itt sem bírták a zuhanó férfiak súlyát, „és mindenki” – írja Leitzmann zu Tunzenhausen lelkész, aki évekkel ezelőtt a történteket kutatta, „mindenki, aki nem ült a rácsos ablakokban, a mélybe zuhant. Sokan megsérültek, néhányan életüket is vesztették – folytatta a lelkész –, még a titkos kamrába is beleestek, ahonnan némelyiket alig lehetett nagy erőfeszítéssel kihúzni, a többiek pedig megfulladtak benne, a legborzalmasabb mocsokban.”

Heinrich von Schwarzburg, aki miatt az érsek vitája volt, Friedrich von Abenberg, Friedrich von Kirchberg, a Hesse Gozmar von Ziegenhayn, Burkard von Wartberg, Beringer von Mellingen, mindannyian nyomorult állapotban, fulladozva haltak meg, az évek óta ki nem takarított pöcegödör tartalmában. „Ludewig tartománygróf – tudatta a lelkész – szintén leesett, de szerencsésen megmenekült. A király és az érsek az ablakpárkányokon ültek, és létrák segítségével kellett kimenteni őket.”

A krónika szerint, Henrik királyt annyira megrettentette az emberei hirtelen halála, hogy azonnal elhagyta Erfurt városát. Az érsek-tartománygróf vita pedig napjainkig megoldatlan maradt.

Henrik azonban nem hagyta, hogy ez az esemény elrettentse. Hamarosan ő lett Európa leghatalmasabb uralkodója, s egy ponton még Oroszlánszívű Richárdot is fogva tartotta. De ellentétben a névtelen írnokkal, aki az Erfurter Latrinensturz krónikáját írta, a mikrobákat nem érdekli, mennyire nemes a név.

VI. Henrik egy vadászat közben elkapott „kihűlésben” halt meg, de a mai tudósok úgy vélik, hogy az igazi ok malária vagy esetleg méreg lehetett.

Érdekes módon a szerencsétlen találkozóért eredetileg felelős férfiak – III. Lajos és Konrád mainzi érsek – mindketten túlélték a balesetet.

 Források

djp

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Átlagos értékelés 0 / 5. 0

Még nem értékeltél!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük